Benkő Attilának hívnak, 1974. március 26-án születtem Budapesten. A főváros mellett, Törökbálinton élek.
Az általános iskola elvégzése után a Bolyai János Elektronikai Szakközépiskolában érettségiztem és szereztem elektronikai műszerész végzettséget. Ezután a Bánki Donát Szakmunkásképzőben karosszéria lakatos képesítést szereztem. Iskoláim elvégzése óta épületgépészeti eladóként dolgozom, jelenleg Budapesten, az L.H.B. Épületgépész Kft – nél.

A művészetekkel először 12 évesen kerültem emlékezetes kapcsolatba, mikor megismertem Székesfehérvárott a Bory-várat. Életre szóló barátság született a művészetek, a vár és közöttem.
Néhány évig, míg időm engedte, ismerkedtem a rajzolással, rajziskolákat látogattam. Otthon sokat barkácsoltam, lakásépítés után bútort készítettem fából, szerettem vele dolgozni.

Körülbelül 5 éve nyáron a Művészetek Völgyében egy barátom bemutatott Zaleczky István sitkei kovácsnak, aki éppen szakmai bemutatót tartott. A barátság gyorsan kialakult közöttünk, s igen hamar kezembe került a kalapács. Megtetszettek a látottak, próbálgatni kezdtem. Itt „fertőződtem meg” a kovácsolás szeretetével, s miután István barátom látott bennem fantáziát, rögtön csak ez irányban jártak gondolataim. Néhány hetet eltöltve kovács barátaimná,l otthon is hozzákezdtem saját műhely kialakításához.

A következő évben megismerkedtem Tarsoly László nagyvázsonyi kovácsmesterrel. Nála is töltöttem két hetet, tanulással, gyakorlással, kisiskolásoknak tartott bemutatókkal.

Itthon, mivel autodidakta módon tanulok, és a műhelyben egyedül dolgozom, napjában sokszor eszembe jut egy régi, Vassurányban feljegyzett mondás:

„ Egy kovács – nem kovács,

két kovács – fél kovács,
három kovács egy kovács.”

Céljaim, terveim: egyelőre munka mellett a magam és barátaim örömére szeretnék ténykedni, majd később, pár év múlva remélhetőleg kisfiamnak tanítani valamit a régi idők tudományából… Nagy álmom valósulna meg, ha egyszer a hivatásom, a megélhetésem lehetne a kovácsmesterség.